Múlt heti cikkünkben kimerítettük a kerékpársztrádán elérhető útvonalakat. Valljuk meg, tényleg kevés a védett úton megtehető kilométerek száma- ez leginkább a kisgyermekes, családos túrázókat érinti hátrányosan. Remélhetőleg azonban hamarosan városunk környékén is bővül a hálózat így mindenki biztonságosan tekerhet a legkisebbektől a legnagyobbakig.

Ha azonban van kedvünk és időnk van rá olyan köröket is választhatunk, amely után egy kis közúton szerzett tapasztalattal gazdagodva térhetünk haza.

Ezekről lesz most szó.

 A másik olajos út

Kiskunmajsa felé vegyük az irányt.

Átkaptatva a felüljárón, a papírgyárnál jobbra kanyarodva és magunk mögött hagyjuk az elhagyatott, majd a működő vasúti átjárót. Egyébként ez, a majsai úti szakasz a túra legforgalmasabb része, ezt kellő figyelemmel (lehetőleg jól látható színű felsőben) tegyük meg, hogy már messziről kiszúrhassanak autóstársaink.

Az út minősége a „tűrhető” kategóriába tartozik, persze ez attól is függ, ki milyen kerékpár nyergében ül, országútisok kicsit zötykölődnek- a montisok serényen rugóznak.

Érdekes szembesülni a táj szépségével, autóban ülve nem is figyelünk fel rá, ahogy a napsugár átsüt a szőlőtőkék között, a távolban egy-egy tanya körvonala sejlik fel. A harmadik kanyar után elcsitulnak a város zajai, kiürül a fej, már csak a láb dolgozik.

Közel 10 km-t megtétele után bal kéz felől elérjük a harkakötönyi bekötőt, majd két-három  kanyar után egy feltűnően szép kegyhelynél fordulunk le jobbra.

Innentől sima aszfalton roboghatunk kilométereken át hamisítatlan alföldi tájon. Autóval és kétkerekű társakkal is elvétve találkozunk errefelé. Az új gáztározó jelenti az út felét, innen már nincs messze Zsana, ahol a kocsmánál rátérünk a szegedi útra, körünk számtalan kanyarral tűzdelt utolsó szakaszára.

Ha a kocsival negyedórás 15 km-t utolsó tartalékainkkal fél órán belül teljesítjük, elégedettek lehetünk, mindent megtettünk állóképességünk javítása érdekében, hogy aztán a régi laktanya mentén visszaérjünk a városba. 

45 km-t tettünk meg.

Dél felé indulva

Vasárnapi körnek ajánlanám a következő útvonalat, ekkor ugyanis nincs kamionforgalom az 53as úton. Csupán 10 km-t kell megtennünk e forgalmas szakaszon a Déli városkaputól Tompa irányába. Gyorsan elérjük a balotai leágazást, ahol lefordulunk és rátérünk az alsóbb rendű útra, majd átvágunk a községen. Innentől gyér a forgalom, mondhatni a madár sem jár, nyugodtan kerekezhetünk a kissé göröngyös aszfalton.

Felváltva haladunk el erdősávok és szőlőtőkék mellett, majd feltűnik a Pusztamérges tábla, ahol balra kanyarodunk – újabb 10 km-t gurultunk a településig.

Kellemes, rendezett környék ez, az aszfalt is kisimul ahogy elhagyjuk a megyehatárt. 

Balra vesszük az irányt Zsana felé, hogy egy hosszú egyenes után ráforduljunk a szegedi útra és Kiskunhalas felé folytassuk utunkat.

Ezt a részt már jól ismerjük, remélhetőleg defekt nélkül hazaérkezünk kb. 60 km kerekezés után.

Aki bátrabb és nagyobb kanyart tenne - ez a környék különösen alkalmas rá ne habozzunk akár egy egész napot rászánni - további alternatívákat talál.

Ha nem kanyarodunk le Pusztamérges után, Ruzsa és Zákányszék érintésével Szegedre jutunk szintén forgalommentes, kerékpárbarát útvonalon. Innen aztán jöhetünk haza Üllés felé.

Ha úgy döntünk  mégsem gurulunk le a nagyvárosig, Zákányszék után áttérhetünk Bordányba egy kis bekötőúton, majd itt Kiskunhalas irányába fordulunk. Ez a kör 90km körül van. 

Ha az 53-as főúttal kezdtük az elején, fejezzük is be ezzel.

Szép kirándulást tehetünk Szabadkára.

Ugyan a főúton kell haladnunk 30 km-t egészen az országhatárig, utána azonban a végig kerékpárút vezet Kosztolányi szülővárosába. A határátlépéshez sincs szükség útlevélre, elegendő csupán személyi igazolványunkat magunkkal vinni.

Ha időnk engedi és nem fáradtunk el, érdemes még egészen a Palicsi-tóig tekerni, ahol kellemes környezetben pihentethetjük megfáradt végtagjainkat.

Mikor a tartalmas nap után hazafelé indulunk 50 km-t fog mutatni az óránk, a teljes túra 100 km körüli.

A következő alkalommal egy nyugati kanyart teszünk, valamint hasznos tanácsokkal próbálunk  szolgálni a „Mit vigyek magammal az útra?” kérdésben.