Január 29-én egy rövid időre ismét felelevenedett a régi Rákóczi Kupák hangulata. A Tekó csarnokában a hazai és a Sziládys öregfiúk feszültek egymásnak immár negyedszer. A Rákóczi Kupa első két évtizedének legsikeresebb csapatai (az első tíz kiírásból hatot ők nyertek) idén is igazi presztízsmeccset vívtak egymással.

Az előző három évben a Tekó győzött, így a gimis öregfiúkat már nagyon fűtötte a visszavágás reménye. A Szilády a sok hiányzó ellenére is előnybe tudott kerülni, igaz Barta Attila góljához a Tekós védelem is kellett. Kollár Attila szabadrúgásához már nem volt szükség hazai közreműködésre; a labda védhetetlenül vágódott Kovács ’Kuzma’ László kapujába.

A 2-0-s hátrányt követően az előző évi rangadót eldöntő Ifkovics Tibor percei következtek. A hazaiak játékosa néhány perc alatt duplázott, így a félidőben döntetlennel fordultak a felek.

A második játékrészben tovább élesedett a párharc, nem volt hiány kemény belépőkben, na meg persze zseniális megoldásokban sem. Egy ilyen után született meg az újabb gimis gól; Gyuricza József a saját térfelén szerzett labdát, majd a félpályáról kilőtte a rövid felsőt. A Szilády innentől egyértelműen a kontrákra rendezkedett be. Bár a Tekó óriási nyomás alatt tartotta Katona Miklós kapuját, gólt ismét a gimisek szereztek: a Sziládys hálóőr mértani pontossággal dobta Kollár fejére a labdát, aki szép mozdulattal csúsztatott a kapuba – hiába, több évtizedes kézilabdás múlt nem múlik el nyomtalanul.

Az eredmény a későbbiekben már nem változott, 4-2-re nyert a Szilády. A mérkőzést egy jó hangulatú vacsora és baráti beszélgetés követte, ahol a Tekós öregfiúk már most megígérték, hogy jövőre revánsot vesznek az örök riválison.