"Imre Lajos felhúzódik centerbe, rápasszolják a labdát, átveszi, majd rálép, a talpa alatt tartja, azután egy villanás, és már kapura is fordult - góól!"- ilyen egyszerű játék lenne a futball? Igen, lehet. Legalábbis akkor, ha van egy Imre Lajosunk a csapatban. A közel két méteres, 41 éves támadó kezdetektől a Jóbarátok csapatának meghatározó alakja. Volt a torna játékosa, kétszeres bajnok és rendkívül eredményes csatár. Számára nincs lefutott mérkőzés, elveszített labda. A családcentrikus "bankárral" a Totya Boltja elleni rangadót követően készítettünk interjút.

 Kihajtottad magad?

- Igen, hát öreg vagyok már. Negyven fölött nem úgy mozog már az ember, mint régen.

Mikor is volt ez a „régen”? Melyik volt az első tornád?

- 2003., 2004. talán, nem most volt, az biztos. Megnyertük a „B”-csoportot az első évben a tompaiakkal. Azután mindig „A”- vagy „B”- csoportosok voltunk. Volt egy év is, ami kimaradt. Nem játszhattam, mert olyan szabályt hoztak, amiben az igazoltak számát lecsökkentették. Azután visszatérhettem, és akkor ment talán a legjobban nekünk. Jött a Nemanja, a Slob, a Marian és a Bereczki Gabi erősítésnek. Bajnokok lettünk. Remek időszak volt. A Nemanja akkor játszott itt először, szinte egyedül nyerte meg a meccseket. Ez az első bajnoki címünk nagyon sima volt, az utolsó meccs már nem is számított nekünk. A második évben Nemanja már megsérült, A rájátszásban úgy tudtuk a meccseket nyerni, hogy nem is játszott. Az utolsó meccs a Roseval 3-3 lett, és az egy pont elég volt a bajnoki címhez.

Két bajnoki cím után szinte mindenki várta tőletek a harmadik címet?

- Igen, nagyon szerettük volna. Erősítettünk is, szegedi futsalosokkal, de nem úgy sült el, ahogy vártuk, mert ugyan játéktudásban magas szintet képviseltek, de a csapatszellemet teljesen tönkre vágták. A tavalyi év pedig már teljes katasztrófa volt. Nem tudtunk egymásért küzdeni, mint csapat vallottunk kudarcot. És, ugye, ha az öltözőben nincsenek rendben a dolgok, az a pályán is látszik. Utólag visszagondolva jobb lett volna, ha nem is játszok. Idén egy összeszokott társasággal jöttünk, akikkel már régóta együtt focizunk Soltvadkerten és itt, Halason, a keresztpályás bajnokságban. Egy igazi öregfiúk csapat.

Magadról mondasz pár szót?

- Egy bankban dolgozom Szabadkán.

Egy bankár focista?

- Nem egészen. Egy trezorban vagyok, ahol raktározzuk, rendszerezzük, számoljuk, majd kiosztjuk a bankfiókok között a pénzt. Van két fiam: 8 és 11 évesek. Velük és a feleségemmel élek Szabadkán.

Sportolnak a fiúk?

- Igen, a nagyobbik úszik, a kicsi pedig focizik.

Akkor meg van az utánpótlás?

- Remélem. J

Minden meccsre Szabadkáról jöttök át?

- Igen. Nemanjaval és Slobbal. Slobbal már nagyon régóta ismerjük egymást, még annak idején, '85-'86-ban Spartak (FK Spartak Zlatibor Voda) ifiben kezdtünk játszani. Szabadkán 3-4 évet játszottam. Ott kezdtem, aztán a Bácskában, majd Bajmokon játszottam.

Magyarországon nem is játszottál?

- Nem, csak Szerbiában. A harmadik osztály volt a legmagasabb. Harminc évesen hagytam abba az aktív futballt.

Milyen poszton játszottál?

- Általában a két csatár mögött. Amolyan árnyékként. Jó labdáim voltak, jól érkeztem a második vonalból a kapu elé.

Mikor hagytad abba teljesen a nagypályát?

- 5-6 évvel ezelőtt, de a vége felé már nem volt az igazi.

Miért?

- Ez a mai foci már nem az, ami régen volt. Ami a mai foci körül van, az már nem tetszik nekem. A fiatalok nem járnak edzeni, ha eljönnek, akkor pedig nem edzenek teljes erővel. Nem szakadnak meg se az edzésen, se a mérkőzésen. Már nem a győzelem a legfontosabb. Azt hiszik, hogy csak kijönnek a pályára és tudnak játszani edzés nélkül is. A foci nagyon sok lemondással jár, de a mai gyerekek erre már nem képesek.

A kispályát és a nagypályát egyszerre csináltad?

- Nem, a kispálya igazából „csak” szerelem, az örök szerelem. Teljesen más a ritmusa, mint a nagypályának: pörgős, inkább hasonlít a kézilabdához. De ezt igazán csak holtszezonba játszottuk.

Szabadkán milyen a futballélet, milyen az ottani torna?

- 32 csapatos az is, futsal-szabályok szerint, de ott nincs kiírás. Az játszik, aki akar. Halason komolyabb a szervezés. Az is nagyon jó, hogy itt év közben megy az öregfiúk bajnokság. Ez Szabadkán nincs.

Mi a különbség a szerb és a magyar foci között? Te hogy látod, a szerb labdarúgás magasabb szintű?

- Nem gondolnám. Magyarországon talán még több a tehetséges játékos, mint kint, de ami nagy különbség, azok a mentális dolgok. A szerbek fejben sokkal erősebbek. A szerbek jobban harapnak, odateszik magukat, jobban küzdenek a győzelemért.