Rájuk érdemes lesz odafigyelni - a kapuban Farkas Ákos
| 
Hogyan kezdődött a labda iránti szerelem? Mesélj magadról néhány szót!
- Édesapám indíttatására általános iskola első osztályában, hat évesen kezdtem el játszani a KFC-ben Márton Attilánál, aki azóta már elkerült Kiskunhalasról. Testvérem, Farkas András (Retro), ekkor már focizott, így nagy kedvvel járogattam el az edzésekre.
Mindig is kapus voltál?
- Van a házunk mögött egy pici kertünk, egy „mini-focipálya” és ott András gyakran lövöldözött nekem, én meg védtem, amit tudtam. Ő vérbeli csatárrá vált, én pedig kapus lettem.
Márton után Pánczél Roland lett az edzőnk a KFC-ben. Vele nagyon szerettem dolgozni, ő aktív pályafutása alatt hálóőr volt. Sokat foglalkozott velünk - kapusokkal - külön, úgy érzem sok mindenre megtanított. Ez idő tájt volt egy lehetőségem Szegedre szerződni Kamara Jenővel és a Földvári Dominikkel, de a család úgy döntött, hogy a tanulás fontosabb, így maradtam a KFC-ben. Ahol ezután Siha János és Vincze Attila váltogatták egymást, mint korosztályos edzőim, hosszú ideig.
Bánod, hogy nem szerződtél el?
- Nem, de talán, ha egy picit fiatalabb lennék - mondjuk tíz éves -, akkor lehet, hogy egy akadémián azért kipróbálnám magam.
Hogy látod, egy ilyen kis klubban van lehetősége a játékosoknak fejlődni?
- Úgy gondolom igen, aki elhivatott és tehetséges az mindenhol tud fejlődni.
Későbbi terveid?
- Szeretnék mindenképpen a felnőttben is védeni és stabil kezdővé válni.
Most tizenhat éves vagy, az ifiben védesz nagypályán?
- Igen.
Melyik áll hozzád közelebb: a kispálya vagy a nagypálya?
- Mind a kettőnek megvannak a jellegzetességei. A nagypályán többet lehet „pózolni”, kispályán pedig több a dolgom, több az alattomos, fifikás lövés, jobban kell koncentrálnom. Alapjában véve mindkettőt nagyon szeretem.
Ha választanod kellene, melyiket választanád?
- Nem nagyon tudok dönteni, de talán a kispályát, a pörgőssége miatt.
Azt mondják, hogy a kapusoknak mindnek van egy kicsi flúgja, te ezt hogy látod?
- Ez így van, teljes mértékben igazat kell, hogy adjak neked.
Tehát Neked is van valami különleges babonád?
- Persze hogy van, de ezt nem árulhatom el, titok.
Van-e a kapusok között példaképed?
- Bogdán Ádám és Gulácsi Péter, mind a ketten a Angliában védenek, fiatalok, tehetségesek. Egy nagy álmom - mint szerintem minden fiatal kapusnak -, hogy egyszer majd én is védhessek a szigetországban.
A továbbtanulást hogyan tervezed?
- Egyetemre szeretnék menni Szegedre. Azt, hogy milyen szakra, még nem döntöttem el. Most harmadikos vagyok a Sziládyban, még van egy pici időm eldönteni és a tanulásba is jobban bele kell húznom.
Februárban lesz egy rangos kispályás torna, tudod már, hogy védeni fogsz-e a Rákóczi kupán?
- Még nem tudom, jelenleg Kiss György (Szilády-Joma) kiszorított a csapatból, ő az elsőszámú kapusa a Sziládynak.
Hogy érzed, miben kell még fejlődnöd?
- Sok mindenben. Gyorsabbnak kell lennem, ruganyosabbnak és sajnos, még mindig úgy érzem, hogy egy-két erősebb lövéstől túlságosan is tartok.
A ti csapatotok (H1N1) a téli kupa legfiatalabb csapatai közé tartozik. Milyen célkitűzéssel futottatok neki a tornának?
- A torna kezdete előtt aláírtuk volna a „C” csoportot. Most az utolsó forduló előtt még esélyünk van akár a „B”-be is bejutni, de nem leszünk nagyon szomorúak, ha ez nem sikerül.
Van kedvenc csapatod?
- Arsenal drukker vagyok.
Köszönöm szépen az interjút, még egy utolsó kérdés: cikksorozatunk következő interjú-alanya, az ifjú tehetségek csapatának irányítója, Tóth Tamás lesz. Ő csapattársad itt a H1N1-ben. Mondanál róla néhány szót beharangozásul?
- Tamásnak nagyon jó cselei vannak, az „elhúzós” cselét bárki ellen képes sikeresen megcsinálni, jól lát a pályán és kellőképpen erőszakos is. A játéka nagy hasznára van a csapatunknak.
