Összesítettük a bajnokság statisztikáit - részletesebb aligha lehetne. Megkérdeztünk néhány játékost, illetve nézőt, Ők hogyan értékelik az idei kupaszezont.

Lássuk előbb az összesített statisztikát!

2011-2012 szezon

Mérkőzésszám: 224

Összes gól: 1376

Mérkőzésenkénti gólátlag: 6.14

Leggólgazdagabb forduló: rájátszás 6. (109 gól)

Leggólszegényebb forduló: alapszakasz 1. (87 gól)

Leggólzáporosabb mérkőzés: Bourbon Brothers - Lindau Logistic 2:16 rájátszás 6. forduló: 18 gól

Leggólszegényebb mérkőzés: Cel FC - Kis-Itália 0:0 alapszakasz 4. forduló: 0 gól

Legnagyobb különbség: 14 gól

- Bourbon Brothers - Lindau Logistic 2:16

- Másnaposok - Drazsé 0:14

- Bourbon Brothers - Totya Boltja 1:15

Leggólgazdagabb csoport: Rájátszás "A" liga: 199 gól

Leggólszegényebb csoport: Rájátszás "B" liga: 132 gól

Leggólerősebb csapat: Jóbarátok (86 gól)

Leggólszegényebb csapat: Másnaposok (8 gól)

Legkevesebb gólt kapó csapat: Rosé (11 gól)

Legtöbb gólt kapó csapat: Bourbon Brothers (104 gól)

Veretlen csapat: Totya Boltja (12 győzelem, 2 döntetlen)

Nyeretlen csapat: Bourbon Brothers (1 döntetlen, 13 vereség)

Sárga lapok száma: 97

Piros lapok száma: 11

Legtöbb lapot begyűjtő csapat: Csakkapura (8 sárga, 2 piros)

Lap nélküli csapat: 3 (Connextion, Frankószer, Just for fun)

Most pedig nézzük a szubjektív oldalát a tornának!

Azt gondolom, hogy kemény két hónap áll a szervezők és a játékosok mögött is. A torna történetében most először történt meg az, hogy bírói műhiba miatt megóvtak egy mecset, és újra kellett játszani a találkozót. Érdekes volt azért is ez a torna, mert végre feltűntek fiatal csapatok is, akik igazi színfoltjai voltak a tornának. Az egyik legjobb mutatókkal bíró bajnok csapat (Rose Fc) csak a második vonalba vitézkedett, és a bajnoki cím csak az utolsó fordulóban jobb gólkülönbségével dőlt el a Cel javára. 

Szalai Péter (Cel Fc): Sokan leírtak bennünket, de a végén csak a mi nyakunkba került az aranyérem. Úgy gondolom, nem érdemtelenül. A torna remek volt.  Szeretnék gratulálni a szervező gárdának, mert tudom, hogy 32 csapatos tornát ilyen flottul megrendezni nem kis dolog. Magam is szervezek: az öregfiúk tornát és a palánk kupát. Így elhihetik nekem, tudom, mennyi munka van benne.

Imre Lajos (Jóbarátok): Már nem is tudok vissza emlékezni, de talán ez a hatodik éve, hogy részt veszek a küzdelmekben. Mindig nagyon szívesen jöttem. Tökéletes a szervezés, nincsenek csúszások, a csarnok is kiváló és remek a hangulat. Sok jó meccset sikerült játszanunk. Érzem is a lábamban, hogy jól fog esni a pihenés, és a család is örülni fog, hogy végre otthon töltőm a hétvégéket. 

Karai Lajos (Lajos bácsi) szinte minden meccsen ott volt rendszeres nézője a tornának. A futball örök szerelmese. Játékosként alapítója volt a Kiskunhalasi Spartacusnak. 35 éves koráig aktív játékos, csatár poszton számolatlanul rúgta a gólokat, így nem meglepő, hogy a támadó foci híve.

Újra kellene formálni az egészet! Két ligát létre hozni. Az amatőr ligába akár 12 két igazolt játékos is lehetne, a másikban viszont nem lehetne egy se igazolt. Így egyforma képességű játékosok játszanának egymással. Mindenkinek lenne sikerélménye, nem lennének ezek a kiütésszerű vereségek. Persze az amatőrcsapatok közül is indulhatnának a profi ligába, de csak azok, akik vállalják. Én mindenképpen megkülönböztetném ezt a két ligát. Pozitív módosításnak találom, hogy végre át lehet dobni a kapusoknak a labdát a felező vonalon akkor is, ha ki megy a játéktérről.  Jobb, gyorsabb lett így a játék. Nagyon szurkoltam a „kiscsapatoknak”. Kár, hogy nekik nem volt esélyük kupát szerezni.  A torna színvonala véleményem szerint csökkent, és nagy bajnak tartom, hogy a játékvezetők nem azonos felfogásban vezetik a mérkőzéseket. Rendszeresen ők nyújtják a tornán a leggyengébb teljesítményt.

Molnár János (János bácsi): Lajos bácsi mellett Ő is törzsvendége a halasi labdarúgó eseményeknek. Madarason és Budapesten futballozott 22 éves koráig, amikor kénytelen volt abbahagyni a rendszeres játékot. De ez egy olyan szerelem, ami az embert egész életében elkíséri.

Ez a bajnokság szerintem elfogadható és sportszerű volt. Egy-két különös helyzet azonban adódott: megemlíteném azt, amikor a Cel nem tudott a meccsidőpontjában megjelenni, és egy órát váratta a másik csapatot. A rendezés pedig elnéző volt velük szemben, miközben ez három büntető ponttal járt volna. Ezt nem tartottam fairnek,  mindemellett az elmúlt öt év legsportszerűbb bajnoksága volt az idei.  Ellentétben Lajos bácsival, én jónak tartom a rendezést. Nem baj az, hogy a papíron gyengébb ellenfelek is játszanak erőssebbel, mert bármikor kijöhet egy meglepetés eredmény.  (lásd.: 2011. december 17. Hatalmas meglepetés! a szerk.) Remek erőpróba ez mindenkinek. A bíráskodás is elfogadható volt. Most nem volt olyan rossz, mint régen. Ők is fejlődtek. Sajnálom, hogy a város nem tesz hozzá ehhez a rendezvényhez semmit, mert nem hiszem, hogy van még egy ilyen látogatott esemény Kiskunhalason, mint ez a torna